Új csillag a láthatáron - Zap! Cannon avagy vissza a retroba

2012 áprilisában került megrendezésre a XVIII. kerületi Téglagyári Megálló Színpadon az immáron 3 éves amatőr rockbanda, a Zap! Cannon koncertje.

Az együttes főként azt mutatta be nekünk, hogy a nullából is lehet óriási sikereket elérni, ha azt 

szívvel-lélekkel csináljuk.

Óriási megtiszteltetés volt, hogy velük készíthettünk interjút:

-Sziasztok, és köszönjük, hogy elfogadtátok az interjú kérvényünket. Főként arra lennénk kíváncsiak, hogy mi motivált titeket arra, hogy a zenekart létrehozzátok?

-A legtöbben mondhatjuk, hogy zenés gyökerekkel rendelkezünk, vagy valamilyen zenés felmenőnk van, de alapvetően közös az egész bandában, hogy a szülőktől jön ez a ’60-as, ’70-es évekbeli klasszikus rock zene. És amit abban a 10 évben alkottak, az olyan maradandó a mai napig, ami utánozhatatlan. Ez inspirált minket, hogy akár Hendrix vagy a Led Zeppelin, de említhetném Jimmy Page-t is, nekik a tiszteletükre kicsit visszahozni ezeket az időket. Ez lenne a célunk.

-Akkor tehát választ kaptunk arra, hogy milyen indíttatásból kezdtetek el zenélni. Mégis felmerül a kérdés, és megint csak a motivációt kérdezem. Mi motivál titeket a koncertezésre?

-A legnagyobb motivációs erő a közönség. Tehát olyan visszajelzéseket kapunk, hogy érdemes ezt csinálni, és ez jó, ez tetszik. A másik pedig az, hogy azok a zenék, amiket manapság a rádiókban lehet hallani, nem követik azokat a hagyományokat, amiket mi. És az a legfőbb célunk, hogy a hangszeres zenét szeretnénk feléleszteni, és minél több emberhez eljuttatni.

-Másik érdekes kérdés, ami felmerült bennünk, hogy hogy értetek el ekkora sikereket? Elvégre nem sok garázsban zajongó baráti kör mondhatja el magáról, hogy egy ilyen jó formációt összehoztak, mint ti. Mi a titok?

-Az alapvető sikert az hozta, hogy nagyon sokféle iskolába járunk, pl. Németh László Gimnázium, Arany János Gimnázium, Szent István Egyetem, stb. Ennek révén sok rockot szerető embert tudtunk összehozni, és hát ezzel elég nagy közönségre tudtunk szert tenni, ami nyilván a siker egyik alapja. A jó zenét pedig mi adjuk hozzá.

Persze kezdetekben úgy indult az egész, hogy a legtöbben csupán kíváncsiságból jöttek el az ismerősök, megnézni, hogy mégis mit alkotunk a színpadon. Ezek után jött az áttörés, hogy a második, harmadik koncert után sem maradoztak el az emberek. Így alakult ki egy átlag 100-150 fős törzsközönség.

-Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

Most már sikerült egy olyan ismeretségi szintet elérni, hogy nemrég megkeresett minket egy számunkra teljesen ismeretlen ember, -aki nyilván valakitől hallott rólunk-, és megkérdezte, hogy nem mennénk-e esetleg egy tehetségkutató versenyre? Ez egy óriási löket számunkra, hogy igenis folytassuk, és innen csak felfelé.

-Nagyon szépen köszönjük a kimerítő válaszokat. Sok sikert kívánok a továbbiakra, és én is csak annyit tudok mondani bíztatásként, hogy innen csak felfelé.

A zenekar alapvető stílusa a klasszikus rock. A koncert a régi számok feldolgozásai mellett bővelkedett saját szerzeményekben is.

Külön gratuláció illeti a zenekar énekesét, Máté Gergelyt, aki a koncertet betegen, lázasan csinálta végig. Ez is azt bizonyítja, hogy a banda szívét-lelkét kiteszi a közönségért, és ez becsülendő.

Saját szubjektív véleményem, hogy érdemes őket hallgatni, és érdemes elmenni a koncertjükre.

Az interjút készítette:

Bercsényi Dániel - főszerkesztő

Képek és  lektorálta:

Bobovszky Péter - szerkesztő